Üzenet a múltból

Pedig vannak itt fiatal szerzők is – ezt onnan lehet tudni, hogy ha rájuk „gúglizunk”, saját honlapjukba ütközünk – de mindhiába, senkinek semmi mondanivalója arról, amiben élünk, ami körülvesz, amit tapasztalunk, urambocsá, hogy milyen az élet így 2010 táján Magyarországon. Szomorú ez, mert a kispróza igazán alkalmas pillanatfelvételek, hangulatszilánkok, történetforgácsok megjelenítésére – ami ebben a kötetben meg is történik, csak huszonöt évvel ezelőtti történetekkel és stílusban.

Aki mégis megpróbál valamit megragadni a mából, az pedig inkább ne tenné. Ambrus Judit rettentő hatásvadász írásában kikacsint a „fiatal” generációra, amikor olyanokat ír, hogy „dzsoggingolt át az agyán”, de ezzel csak azt éri el, hogy az ember még egyszer rápillant a borítóra: biztos nem a 100xSzép-et fogom a kezemben? Haragi Andrea Érik a gyümölcs Debrecenben című hétoldalasa szintén aktuális kérdést feszeget: hol jobb élni, vidéken, vagy Pesten? Teszi mindezt egy debreceni útikalauz formájában, maximálisan érdektelenül.

Ezen két irományon kívül a többi tényleg gond nélkül belesimulna a rendszerváltás előtti kiadásokba – ami nem jelenti azt, hogy nincs köztük értékes írás. Bodor Ádám Márquez-t idéző, vérfertőzés körül bonyolódó műve például igazán erős, ahogy Centauri Ophir című álomszerű víziója is kimagasló (halkan jegyzem meg: névvel, fényképpel se lenne rosszabb, és ez az irritáló elvonultság se teszi jobbá). Cserna-Szabó András létösszegző kisprózája kapcsán akár a Nagy Lebowski is beugorhat az embernek – a tematika legalábbis hasonló. A kötet legjobb írása egyben a legvitathatóbb is; Király Levente már-már szadisztikus művében az elbeszélőt brutálisan megkínozzák, aki mindezt egyes szám első személyben közvetíti az olvasónak. Igazán ragyogó ötlet a belső szubjektív és a valós idő közti különbség érzékeltetése. Hogy mindez öncélú polgárpukkasztás, vagy zseniális koncepció, azt mindenki döntse el maga.

A maradék jó néhány mű azonban – pár kivételtől eltekintve – magán hordozza a magyar próza minden hibáját; idejétmúlt, lábszagú, egymásnak üzengetős. Ami igazán fájó, hogy köztük is sok a fiatal szerző, akik továbbra is a szocializmus betonszürke, álmosan semmilyen, csendesen elrothadó világáról akarnak beszélni. Mások még idáig se jutottak el, és a 19. század prűd, modoros stílusában kívánnak szólni a nagyérdeműhez. A harmadik csoport pedig változatlanul irodalomelméleti kurzusnak tekinti a szépirodalmat; hyper- és metatextek garmadájából a semmi köszön vissza.

A Körkép 2010 tökéletesen alkalmas arra, hogy az ember képet kapjon napjaink hazai irodalmáról. Az már más kérdés, hogy ez a kép nem valami szép, inkább olyan, mint a kert végében felejtett, rohadó Trabant. Az ember néha vet rá egy pillantást, eszébe jut, milyen szépnek látta régen, de tudja, hogy a világ már elmúlt felette. Csak a trabi szegény, ő nem tudja, ő még mindig álomautónak hiszi magát.


Boldizsár Ildikó - Sárközy Bence: Körkép 2010
Huszonkét mai magyar író kisprózája
Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2010
Kötés: keménytáblás
Oldalszám: 280
Bolti ár: 2 890 Ft.

2. Szelle Ákos 2010-08-28 12:18:40

Kedves extr!

A válaszaim:
Iróniát tetszik-e érteni? Igen. Igen. Nem. Nem.

Amúgy a kötetről is van valami véleménye, vagy csak rólam?

1. extr 2010-08-28 11:49:34

recenzensnek ezeket a szerzőket tényleg gugliznia kell?! a kötetet valóban olvasta? kortárs irodalommal szokott foglalkozni? nem maradna a filmkritikáknál? vagy átnyergelne a szociográfiákra inkább? ajjaj