Logo

Archivum

A kilencedik légió - filmkritika

2010-08-30 13:23:56

Címkék: , , , , , ,

Neil Marshall brit rendező lelki világa megérne egy mélypszichológiai elemzést, de szerencsére ez nem az én reszortom. Az biztos, hogy filmjeiben úgy tobzódik az erőszakban, mint mondjuk Tarantino a párbeszédekben. Horrorok után most történelmi kalandfilmre váltott ugyan, de a recept mit sem változott; egyszerű történet, röpködő testrészek és patakokban folyó vér.
 

A Krisztus utáni második században járunk, amikor is a római légiósok megpróbálják meghódítani Britannia legészakibb vidékeit. A hadjáratot azonban igencsak nehezíti a pitk nevű nép, akiknek sehogy sincs ínyükre a kolonizáció. Ezért aztán rajtaütnek a rómaiak nevezetes légióján, a kilences számún, és egy maroknyi túlélő kivételével mindenkit megölnek. Quintus Dias-nak és társainak minden erejükre és tudásukra szükségük lesz, ha túl akarnak élni az ellenség vonalai mögött.

A történet nem nagy szám, a kivitelezés már annál inkább. Marshall remekül idézi fel a ködös, szürke, vad Albiont, ahol sokszor a természet a legnagyobb ellenfél és nem a méteres bárddal rohangáló vadember. Ahogy azt már a rendezőnél megszokhattuk, most is egy kis csoport küzd az életben maradásért, ezúttal azonban a dolognak nincs igazán lélektani vonzata. Hőseinkhez nem igen jutunk közelebb, és hát a karakterek sem a jellemkidolgozás etalonjai. A római katonák a kilencven perc folyamán végig nyakig ülnek a slamasztikában, így nincs idejük lelkizni. Ezért a hiányosságért viszont tényleg maximálisan kárpótolja a nézőt Marshall a remekül kidolgozott akciójelenetekkel. Nincs semmi finomkodás, nincs ötperces nagymonológ a gyilkolás előtt, csak kőkemény erőszak. Általában nem szeretem ezt a gyors vágást és rázkódó kamerát, de itt örültem, hogy nem kell hosszan és részletesen figyelnem, ahogy egy késsel levágják egy ember fejét.

A kilencedik légió sok filmből merít, a szandálos filmeken túl a Butch Cassidy és a Sundance kölyökből (egy-két beállítás konkrétan onnan lett átemelve), de akár az Apocalypto is eszünkbe juthat a tematika kapcsán. Emiatt talán kicsit sok a sablonmegoldás a filmben és a romantikus szál is cseppet nevetséges így ebben a formában, de ez egy B-film, és nem is akar többnek látszani. A színészek viszont egyáltalán nem másodvonalbeliek; a főszereplő Michael Fassbender alakítása maximálisan kielégítő, noha a fizimiskája sok minden, csak nem római. Rajta kívül egyedül Olga Kurylenko kapott nagyobb – ellenben szöveg nélküli – szerepet, ő viszont elég gyengén oldotta meg a feladatot. Elvileg ő a piktek legkegyetlenebb harcosa, de Kurylenko arcán sokszor mintha inkább kétely és kétségbeesés tükröződne harag helyett. Ebből akár egy érdekes történetszál is elindulhatna, de ez nem az a film.

A film végig képes fenntartani az izgalmat és lekötni a nézőt, igaz a közepén hangyányit lankad a lendület. A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Marshall négy film után már nem tud újat mutatni kedvenc témájában, így némi vérfrissítésre szükség lenne karrierjében - elnézve milyen filmekre szerződött mostanában, erre kevés esély mutatkozik.


Értékelés


A kilencedik légió (Centurion)
színes, feliratos, angol akciófilm, 97 perc, 2010
Rendező: Neil Marshall
Szereplők: Michael Fassbender, Dominic West, Olga Kurylenko, David Morrissey, Ulrich Thomsen




A film megtekintését a Cinema City tette lehetővé.

Szelle Ákos

Még nem érkezett hozzászólás