Címkék: szubjektív mozi, filmkritika, akció, Neil Marshall, Olga Kurylenko, Dominic West, Michael Fassbender
Neil Marshall brit rendező lelki világa megérne egy mélypszichológiai elemzést, de szerencsére ez nem az én reszortom. Az biztos, hogy filmjeiben úgy tobzódik az erőszakban, mint mondjuk Tarantino a párbeszédekben. Horrorok után most történelmi kalandfilmre váltott ugyan, de a recept mit sem változott; egyszerű történet, röpködő testrészek és patakokban folyó vér.
A Krisztus utáni második században járunk, amikor is a római légiósok megpróbálják meghódítani Britannia legészakibb vidékeit. A hadjáratot azonban igencsak nehezíti a pitk nevű nép, akiknek sehogy sincs ínyükre a kolonizáció. Ezért aztán rajtaütnek a rómaiak nevezetes légióján, a kilences számún, és egy maroknyi túlélő kivételével mindenkit megölnek. Quintus Dias-nak és társainak minden erejükre és tudásukra szükségük lesz, ha túl akarnak élni az ellenség vonalai mögött.

A történet nem nagy szám, a kivitelezés már annál inkább. Marshall remekül idézi fel a ködös, szürke, vad Albiont, ahol sokszor a természet a legnagyobb ellenfél és nem a méteres bárddal rohangáló vadember. Ahogy azt már a rendezőnél megszokhattuk, most is egy kis csoport küzd az életben maradásért, ezúttal azonban a dolognak nincs igazán lélektani vonzata. Hőseinkhez nem igen jutunk közelebb, és hát a karakterek sem a jellemkidolgozás etalonjai. A római katonák a kilencven perc folyamán végig nyakig ülnek a slamasztikában, így nincs idejük lelkizni. Ezért a hiányosságért viszont tényleg maximálisan kárpótolja a nézőt Marshall a remekül kidolgozott akciójelenetekkel. Nincs semmi finomkodás, nincs ötperces nagymonológ a gyilkolás előtt, csak kőkemény erőszak. Általában nem szeretem ezt a gyors vágást és rázkódó kamerát, de itt örültem, hogy nem kell hosszan és részletesen figyelnem, ahogy egy késsel levágják egy ember fejét.

A kilencedik légió sok filmből merít, a szandálos filmeken túl a Butch Cassidy és a Sundance kölyökből (egy-két beállítás konkrétan onnan lett átemelve), de akár az Apocalypto is eszünkbe juthat a tematika kapcsán. Emiatt talán kicsit sok a sablonmegoldás a filmben és a romantikus szál is cseppet nevetséges így ebben a formában, de ez egy B-film, és nem is akar többnek látszani. A színészek viszont egyáltalán nem másodvonalbeliek; a főszereplő Michael Fassbender alakítása maximálisan kielégítő, noha a fizimiskája sok minden, csak nem római. Rajta kívül egyedül Olga Kurylenko kapott nagyobb – ellenben szöveg nélküli – szerepet, ő viszont elég gyengén oldotta meg a feladatot. Elvileg ő a piktek legkegyetlenebb harcosa, de Kurylenko arcán sokszor mintha inkább kétely és kétségbeesés tükröződne harag helyett. Ebből akár egy érdekes történetszál is elindulhatna, de ez nem az a film.

A film végig képes fenntartani az izgalmat és lekötni a nézőt, igaz a közepén hangyányit lankad a lendület. A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Marshall négy film után már nem tud újat mutatni kedvenc témájában, így némi vérfrissítésre szükség lenne karrierjében - elnézve milyen filmekre szerződött mostanában, erre kevés esély mutatkozik.
Értékelés
![]()
A kilencedik légió (Centurion)
színes, feliratos, angol akciófilm, 97 perc, 2010
Rendező: Neil Marshall
Szereplők: Michael Fassbender, Dominic West, Olga Kurylenko, David Morrissey, Ulrich Thomsen
A film megtekintését a Cinema City tette lehetővé.
Hozzászólás írása
Még nem érkezett hozzászólás