Alice Csodaországban - filmkritika

Azt azért nem árt leszögezni, hogy a fim csak ihletet merített Lewis Carroll azonos című klasszikusából. A film sokkal egyszerűbb, kommerszebb, mint a könyv, tulajdonképpen egy egyhengeres fantasy-mesét látunk, ahol a Jó legyőzi a Rosszat. Már az elején világossá válik, hogy nem Carroll világában vagyunk: Alice ebben a verzióban felnőtt nő, aki nem is emlékszik arra, hogy gyerekként megjárta Csodaországot. A társadalmi konvenciók – és az emésztési zavaros férjjelölt – elől menekülve jut vissza a mesebirodalomba, ahol rá vár a feladat, hogy megdöntse a Vörös Királynő zsarnoki uralmát. Természetesen groteszk figurákból nincs hiány, hiszen feltűnik a könyv összes jól ismert szereplője: a Kalapos, Vigyori Úr, a Nyalka Nyúl és a többiek.

A történet tehát nem valami nagy szám, kicsit Narnia krónikái utánérzés, de ezt a filmet nem is a sztori miatt lehet szeretni. Hanem leginkább azért, mert akármennyire lebutították is az eredeti művet, és akármennyire rövid pórázon volt tartva Burton, azért az Alice így is tele van furcsa szerzetekkel, pompás helyszínekkel, meglepő helyzetekkel. Működőképes a dolog, amit vállaltak, azt csont nélkül végig is viszik. Az egyetlen igazi negatívum az elcsépelt, unalmas mondanivalóval operáló kerettörténet. Az viszont egyértelmű, hogy a legendás direktor még így, a magas költségvetés és Disney bábáskodásának árnyékában is legalább egy kategóriával jobb rendező, mint a mai átlag. Nála mindig ott van az a cinikus félmosoly, irónia, amivel összekacsint a nézővel (a film végén, Johnny Depp-pel karöltve pedig teli pofával röhögnek egyet Hollywoodon). Viszont teljesen hiányzik a repertoárjából az a pátoszos giccs, ami mondjuk Peter Jackson névjegye. És ami a lényeg: Burton vizuális fantáziája lenyűgöző. Az Alice Csodaországban minden kockája a végletekig kidolgozott, eleven, meseszép. A 3D-t is ügyesen használja a film, ritkán tolakodó, de végig érezhető.

A film másik erőssége az elsőrangú színészgárda. Johnny Depp és Helena Bonham Carter már szériatartozékok egy Burton filmben, és most sem hagyják cserben a barátjukat ill. férjüket. Depp – naná, hogy – őrültet játszik, úgy ahogy azt csak ő tud. Kicsit Jack Sparrow, kicsit Willy Wonka, de mégis valami új. Bonham Carter-é a leghálásabb szerep, hiszen a gonosz királynő igazi csemege egy ilyen kvalitású színésznőnek. És ezt a remek alakítást még Für Anikó szokásosan csapnivaló szinkronja se tudja hazavágni. A film legnagyobb meglepetése ugyanakkor Mia Wasikowska, aki egész egyszerűen erre a szerepre született. Tökéletes Alice, aki valahol félúton van a mindenre rácsodálkozó gyerek és a felnőtt bombanő között. Feltűnik még Anne Hathaway is, aki a többiekhez képest elég gyenge a Fehér Királynő szerepében.

Biztos, hogy sokan utálni fogják az Alice Csodaországbant, mert kihagyott ziccernek tartják majd.  Engem is érdekel, mire lett volna képes Burton a saját forgatókönyvíróival, a saját feje után menve, a Disney nélkül. Akkor alighanem egy újabb éjfekete, véres mesterművel lennénk gazdagabbak, így meg kell elégednünk egy szórakoztató, hihetetlenül látványos, de valójában igencsak üres mesefilmmel, aminek viszont minden másodpercéről süt a profizmus. Ez se kevés, sőt!


Értékelés:



Alice Csodaországban (Alice in Wonderland)
színes, magyarul beszélő, amerikai fantasy, 2010, 108 perc
Rendező: Tim Burton
Szereplők: Mia Wasikowska, Johnny Depp, Helena Bonham Carter, Anne Hathaway, Crispin Glover


 
  A film megtekintését a Cinema City tette lehetővé.

1. hangya 2010-03-07 18:14:54

Öt csillagból négyet semmiképp nem ér a film szerintem. Erőltetett, néhol unalmas, egyáltalán nem indít be semmilyen érzelmi megrendülést. A történetet imádom, sokat vártam a filmtől. Hát nem kaptam meg.