A doboz - filmkritika

Történt ugyanis, hogy 2001-ben a fent említett direktor elkészítette a XXI. század talán legjelentősebb kultfilmjét, és legpompásabb mozis tripjét a nyuszis srácról. Öt évvel később pedig megrendezte az évtized egyik legnagyobb zagyvaságát, a Káosz birodalmát. A Dobozt, Kelly harmadik rendezését sokan várták, mint a Messiást, hogy végre igazságot szolgáltasson; zsenivel, vagy futóbolonddal van dolgunk. Nos, a helyzet számomra egyértelmű; Kelly egy egyfilmes rendező, akinek új filmje néhol annyira borzalmas, hogy az ember legszívesebben röhögve mutogatna a vászonra, hogy ilyen márpedig nincs. De kezdjük az elején.

A film első órája egész jó. Megismerjük a két főhőst, Norma és Arthur Lewis-t (Cameron Diaz ill. James Marsden), akik átlagos házaspárnak számítanak, pedig a férj a NASA-nak dolgozik. Azt is megtudjuk, hogy anyagi gondokkal küzdenek – a 12 hálószobás hodály és a sportkocsi hívatott ezt érzékeltetni. Egy szép napon titokzatos idegen toppan be a Lewis házba, egy igencsak furcsa ajánlattal; egymillió dollár üti a markukat, ha 24 órán belül lenyomják az ominózus doboz gombját. Ennek azonban ára van: valahol a világban, egy számukra idegen ember meghal. Hogy két művelt, az eddigiek alapján teljesen épelméjűnek megismert fiatal, akik messze nem állnak az éhhalál szélén, hogy gondolkodhat egy percet is a helyes döntésen, az számomra talány, mindenesetre megnyomják a gombot.

A történet és a film eddig a pontig alapvetően gond nélkül eljut. Kelly jól építi fel a feszültséget, a ’70-es éveket a Zodiákus óta nem idéztek meg ilyen hangulatosan, Frank Langella-tól az idegen szerepében pedig a hideg futkos a néző hátán. Már-már azt gondolná a gyanútlan mozilátogató, hogy műfajfilmet néz, de Kelly egy huszáros vágással a feje tetejére állítja a dolgot. A gomb lenyomásával ugyanis elszabadul a pokol – vásznon innen és túl. Az addig lineárisan és konvencionálisan haladó film átvált egy szürreális álommá, ahol a miértek és a hogyanok homályba vesznek. Érthetetlen, az egyébként nem túl bonyolult történethez sehogy se kapcsolódó jelenetek tömkelegét zúdítja a nyakunkba Kelly.

Ne reménykedjen senki, ez nem a Donnie Darko féle sokrétűség. A Donnie Darko ugyanis egy komplex, ezerféleképpen értelmezhető, művészi igényességű alkotás volt, a Doboz ezzel szemben egy zagyva, öncélú, művészieskedő ámokfutás. Talán egy erős producer hiányzott Kelly mellől, aki olykor-olykor a kezére csapott volna a forgatókönyv megírásakor. Mert így a rendező-író összehord hetet-havat, fantáziája számunkra, földi halandók számára megfejthetetlenül csapong az egzisztencializmustól a ’70-es évek ócska, egyből videóra száműzött sci-fijeiig. Van egy-két botrányosan ócska jelenet is, ezek egyszerűen megbocsájthatatlanok, ahogy a Kelly-hez méltatlan, olcsó társadalomostorozás is.  A morális dilemma nem kap megfelelő hangsúlyt, így a színészek is csak sodródnak a szerepükkel. Frank Langella viszont tényleg jó, bár néha az ő száját is észvesztő marhaságok hagyják el.

A Doboz se szerzői filmnek, se zsánerfilmnek nem jó; előbbihez túl egyszerű, átlátszó, igénytelen, viszont biztos, hogy a multiplexek közönségének megfekszi majd a gyomrát. A kevesebb több lehetett volna; ez az alapötlet, mindenféle hókuszpókusz nélkül elmesélve akár aranyat is érhetett volna.

Értékelés:


A Doboz (The Box)
színes, feliratos amerikai sci-fi/dráma, 2009, 115 perc
Rendező: Richard Kelly
Szereplők: Cameron Diaz, James Marsden, Frank Langella, James Rebhorn, Holmes Osborne
A filmajánló ide kattintva olvasható.