Címkék: filmkritika, thriller, akció, Antal Nimród, Jean Reno, Matt Dillon
Be kell vallanom, eddig egyetlen Antal Nimród filmmel se voltam kibékülve. A Kontroll magyar viszonylatban valóban profi kiállítású mozi, ami valahol félúton van az itthon művészetnek csúfolt köldökszösz-nézegetés, és egy átlagos hollywoodi tucat film között. Az Elhagyott szoba, Antal első álomgyári kirándulása harmatgyengére, kiábrándítóan stílustalanra sikerült. Az új film, a Szállítmány pedig a fiatal rendező eddigi legrosszabb munkája.
A történet leginkább a Kutyaszorítóbanra és a Pánikszobára hajaz. Egy csapat pénzszállító próbálja meglovasítani a rájuk bízott 42 millió dollárt, de számításaikba hiba csúszik, mégpedig a széplelkű főhős, Ty Hackett (Columbus Short) képében. Ty-ról a film elején megtudjuk, hogy komoly anyagi gondokkal küzd, ezért megy bele a nagy balhéba. Amikor azonban a dolgok kezdenek eldurvulni, úgy dönt, inkább kiszáll. Vagyis csak kiszállna, ha a többiek hagynák. Így kezdődik a macska egér harc: Ty bezárkózik az egyik páncélautóba, társai pedig megpróbálnak bejutni hozzá.
A Szállítmány sajnos semmilyen szempontból nem egy erős film. A történet eleve nyögvenyelős, a forgatókönyvírónak csak számos logikai bukfenccel sikerül felállítania az alaphelyzetet. Nehezen hihető például, hogy 2009-ben GPS nélküli autóval furikáznak 42 millió dollárt, vagy az, hogy egy teljes órán át nem kell jelentkezniük a központnál. Ráadásul kínosan hosszú a felvezetés, közel 40 percig sulykolják belénk, hogy Ty, bár nagy bajban van, azért jó gyerek. Pedig 5 perc után is világos, hogy ki a bárány a történetben, és ki a farkas. De azután se javul a helyzet, hogy a bárány bezárkózik a kocsiba, a farkasok pedig odakinn tombolnak. Nincs elég ötlet, nincs elég fordulat a sztoriban, így feszültségről se lehet igazán beszélni.
Antal vélhetően színész- és karakterközpontú filmet szeretet volna tető alá hozni, de a kidolgozatlan jellemek, a bárgyú motivációk és a lapos párbeszédek miatt ez hamvába hullt ötletnek bizonyul. A Szállítmány figurái minden helyzetben a létező legrosszabb döntést hozzák, ráadásul a sokadik hulla után már nem érti az ember, hogy miben bíznak. Ez a rablás már gallyra ment, mégse jut eszébe senkinek menteni a menthetőt. Jellemorientált filmhez remek színészek dukálnának, az Armored-ban viszont kétféle színészt látunk: ripacsot és észrevehetetlent. Utóbbiba tartozik a főhős, Columbus Short is, aki egész egyszerűen túl vérszegény ahhoz, hogy elvigyen a hátán egy filmet. Nem is igazán izgulunk érte, annyira jellegtelen. Jean Reno még nála is halványabb, nem is igazán értem, mit keres itt. Öt mondata, ha van, azt pedig bárki el tudta volna mondani. Velünk ellentétben Matt Dillon és Laurence Fishburne irritálóan túljátsszák szerepüket. Két ilyen karikatúra gonosztól nehéz félni. Feltűnik még egy rövidebb szerepben Milo Ventimiglia is, hogy előadja az év legkínosabb szenvedés jelenetét.
Szomorú tény, de Antal Nimród egy stílustalan, ötlettelen rendező. A Szállítmány a rendezés szempontjából is teljesen átlagos, de még inkább az alatti. Nincs egy érdekes beállítás, nincs egy egyedi megoldás, se semmi olyan, amit a többi 200 hollywoodi rendező ne pont ugyanígy csinálna. Az egész egy olcsó tv-film benyomását kelti, mintha a Filmpluszt néznénk egy átlagos hétköznap este. A Szállítmány így ideális film lehet vasalás, vagy zokni párosítás mellé háttérzajnak, de mozifilmnek ez édeskevés.
Értékelés:
A szállítmány (Armored)
színes, feliratos amerikai film, 2009, 88 perc
rendező: Antal Nimród
szereplők: Columbus Short, Matt Dillon, Laurence Fishburne, Jean Reno, Milo Ventimiglia
A filmajánló ide kattintva olvasható
Hozzászólás írása
Még nem érkezett hozzászólás