Fel! - filmkritika

A lámpás cég nagyon elkényeztetett minket az elmúlt években. A L’ecsónál azt gondoltuk, hogy elérték a csúcsot, hogy ez a film már überelhetetlen. Egy évvel később mégis sikerült a csoda; a Wall-E-vel rátettek még egy lapáttal. Ezek után beül az ember a Fel-re, és nem hisz a szemének. Az első fél óra maga a csoda, a Pixar legemberibb, legmeghatóbb harminc percét látja. Megismerjük Carl Fredricksen-t, ahogy gyerekkorában találkozik egy kislánnyal, akit később feleségül vesz. Nagy kalandokra készülnek, de a pénzügyi gondok, majd a szeretett feleség halála keresztül húzza a számításaikat. Házasságtól a halálig tíz percben, egyetlen mondat nélkül, hihetetlen vizuális bravúrokkal. Fenomenális, mesteri, elképesztő, futkos az ember hátán a hideg. Az érzékenyebbek pedig már itt nyúlhatnak a zsepiért. Borzasztó bátrak az alkotók, hiszen gyerekek számára talán nem is nagyon érthető, hogy mi történik, ráadásul még vér(!) is van a sztoriban.

Aztán elkezdődik a valódi történet, Fredricksen magányos, megsavanyodott öregember, aki – hogy a szeretetotthontól megmeneküljön – egyedül vág neki élete kalandjának. Lufikat köt a házára és elindul Dél- Amerikába. Vele utazik azonban egy potyautas, a nyolc éves Russel, aki alaposan felkavarja a vénember életét és terveit. A hibátlan első fél órát tehát egy kalandos egy óra követi, sok-sok poénnal és akcióval. Fredricksen és a gyerek tökéletes páros; mindenben egymás ellentétei, ez pedig ősidők óta kiváló humorforrás. A Pixar bevet mindent a szórakoztatásunkért: beszélő kutyák, kihaltnak vélt színes madarak, látványos helyszínek. És közben azért az egész történet valahol nagyon szomorú és mélyen emberi. Rengeteg dolgot suvasztottak tehát 96 percbe, a film mégis gördülékeny, kiváló tempójú. Biztos vagyok benne, hogy más alkotók keze között egy őrült zagyvaság vált volna a Fel-ből, de Pete Docter (a Wall-e írója, a Szörny Rt. rendezője) és Bob Peterson (egy zseni: a L’ecsó és a Némó nyomában írója) rendezők már számtalanszor tanúbizonyságát tették, hogy jó ízléssel vannak megáldva. Bár Pixar filmhez képest sok a gusztustalan jelenet, de ezek sem zavaróak. Ahogy a történet ezer kérdőjele sem (a fő gonosznak minimum 120 évesnek kéne lennie), mert a Fel egy igazi, színes-szagos kalandfilm, a szórakoztatás olyan magasiskolája, amire manapság a Pixar-on kívül ember nem képes.

Természetesen technikailag is remek a Fel, az egzotikus helyszínek ragyognak, de még a New Yorkban játszódó első fél óra is tartogat meglepetéseket. Például az indulásnál Carl milliónyi lufiján átszűrődő fény kifesti egy kislány szobáját. A 3D-vel is ügyesen bánnak az alkotók. Sehol nem tolakodó a jelenléte, de például a magasban játszódó jeleneteknél a frászt hozza az emberre, hogy tényleg van mélysége a képnek. A figurák is ötletesek a maguk nagyon kifejező egyszerűségükben. Carl és Russel ellentéte vizuálisan is megjelenik: az első inkább kockákból, a másik inkább gömbökből áll.

Bár a legnagyobb Pixar ötös (Toy Story 2, Némó nyomában, Hihetetlen család, Wall-e, L’ecsó) színvonalát most nem sikerült megugrani, és a Wall-e után hangyányi visszalépés (vagy csak új irány?) a Fel, mégis ez a semmiből indult, mára ikonná váló cég kenterbe veri a teljes hollywood-i szórakoztatóipart. Jövőre Toy Story 3, utána Verdák 2,  majd 2012-ben a Newt. Belegondolni is öröm, milyen csodákkal lepnek még meg minket az Emeryville-i srácok.


Értékelés:



Fel! (Up!, USA, 2009, 96 perc)
Rendező: Pete Docter, Bob Peterson