Hajsza a föld alatt - filmkritika

A történeten nem sokat változtattak az eredetihez képest: négy férfi, John Travolta irányításával elrabol egy New York-i metró kocsit (a Pelham 123 nevűt, innen a film eredeti címe). Egy órát adnak a hatóságoknak, hogy összeszedjék a tízmillió dolláros követelésüket, ellenkező esetben percenként lelőnek egy utast. A túszejtők és a rendőrség között egy szürke diszpécser, Denzel Washington közvetít; a bűnözők csak vele hajlandóak tárgyalni.

Amikor az ember ilyen hallatlanul „eredeti” történettel találkozik, önkéntelenül is arra gondol: mi fog itt történni 100 percen keresztül? Mert a végkimenetelt illetően nem nagyon lehetnek kétségeink, ahogy a film fordulatai is enyhén szólva sablonosak. Tony Scott úgy gondolta, hogy a soványka sztorit sok dumával és kevés akcióval nyújtja játékfilm hosszúságúra. Talán inkább fordítva kellett volna, akkor az embernek a moziban nem kéne állandóan a mellette ülőt böködni; moziban mégse illik szundikálni. Scott szándéka egyébként elég egyértelmű: az amúgy remek Belső ember mintájára egy intelligens és izgalmas macska-egér harcot bemutatni, ahol a karakterek legalább olyan hangsúlyosak, mint az átverések és a lövöldözések. Ehhez azonban először is egy normális forgatókönyv, utána pedig jó formában lévő színészek kellettek volna. Brian Helgeland szkriptje azonban hemzseg a logikátlanságoktól, párbeszédei pedig félelmetesen lelketlenek és bugyuták. A szereplők pedig kb. annyira árnyaltak, mint Tom és Jerry: az egyik gonosz, a másik jó.

A színészek se erre a szerepükre lesznek a legbüszkébbek, bár Washington alapvetően nem rossz, csak szürke, jellegtelen. Travoltának viszont ismét beletörik a bicskája a gonosz szerepbe. Úgy dühöng, mint egy hisztis kamaszlány és amúgy is összekeveri a pszichopatát a ripaccsal. Az Ál/Arc óta gyakran próbál ilyen karaktereket eljátszani, karrierje állapotán is látszik, mekkora sikerrel.  Azt azért érdemes megfigyelni, hogy mióta a hollywoodi filmekben tilos dohányozni, azóta a bajusz a gonoszság elsőszámú szimbóluma. Így most Travolta is kapott egy csinos kis pofaszőrzetet. Travolta és Washington tehát nem képes elvinni a hátán a filmet, ahogy a mellékszereplők sem, pedig olyan nevek bukkannak fel a stáblistán, mint Jon Torturro és James Gandolfini. A hálásabb szerep Gandolfininek jutott, a kissé ütődött polgármester szerepében neki van egy-két jó pillanat.a Ezzel szemben Torturro teljesen idegenül mozog a tőle szokatlan szerepben.

Egy akciófilm legfontosabb hozzávalója értelemszerűen az akció, de a Hajsza a föld alatt ebben se teljesít túl jól. A százmilliós büdzsé nagy része alighanem a színészek bankszámlájára kerül, mert amúgy érthetetlen, hogy mire tapsoltak el ennyi pénzt az alkotók. Az a két-három akciójelenet aligha került ennyibe. És még ezek se jók, mert Scott ócska, B filmeket idéző videoklip stílusa manapság már nevetségesnek hat.

A Hajsza a föld alatt a felesleges, ostoba és kiszámítható akciófilm mintapéldánya lehetne. Scott igyekezete, hogy átlagon felüli filmet alkosson olyannyira nem jön össze, hogy még a közepestől is elmarad. A film legizgalmasabb kérdése egyébként az, hogy vajon Denzel Washington végül egy egész, vagy csak fél gallon tejet vesz-e. Ahhoz, hogy erre választ kapjunk, meg kell várni a film legutolsó jelenetét. Amúgy nem igazán érdemes.

Értékelés:

Hajsza a föld alatt (The Taking of Pelham 1 2 3, USA, 2009, 106 perc)
Rendező: Tony Scott
Szereplők: John Travolta, Denzel Washington, James Gandolfini, John Turturro, Luis Guzmán