Paranormal Activity - filmkritika

A Paranormal Activity minden tekintetben az Ideglelés ikertestvére, ugyanaz a lufi újra felfújva. Egy dolog minden esetre biztos: az év legrosszabb filmje kitüntető címért folyó küzdelem utcahosszal eldőlt. Ennél a filmnek is alig nevezhető valaminél ugyanis még az is tartalmasabb szórakozás, ha a fehér falat bámuljuk két órán át.

Katie és Micah

Történetet felesleges keresgélni a Peli unalom-szeánszában. Egy démon kísért egy fiatal párt, Katie-t és Micah-t, akik videóra veszik az eseményeket. Ennyi az annyi, ezt kéne 90 percben kibontani a rendezőnek, de ne is álmodjunk fordulatokról, jellemfejlődésről, vagy bármiről. Állítólag fokozatosan adagolt feszültséggel van dolgunk, és amennyiben egy becsukódó ajtó félelmetesebb egy huppanásnál, ez igaz is. Az Ideglelésben kőhalmocskáktól kellett volna félni, itt pedig lábnyomoktól. Komolytalan és szánalmas az egész, bár a monoton érkező és teljesen egysíkú éjszakai „ijesztgetések” még mindig jobbak, mint az ezeket összekötő, végtelenül unalmas és bárgyú nappali részek.

Ezekben megcsodálhatjuk két vér ciki amatőr színész erőlködését, ahogy forgatókönyv és párbeszédek nélkül izzadnak a kamera előtt. Az ember legszívesebben maga rúgná seggbe a Katie-t és Micah-t, mert ez a két degenerált idióta meg se próbál kezdeni valamit a helyzettel, sőt, minden szituban csak tovább rontanak a helyzeten, míg a forgatókönyv a legmondvacsináltabb okokkal zárja el a menekülési utakat. Ugyanaz a baj, mint a Cloverfield-nél: a billegő kamera, az ócska képminőség nem teszi hihetővé a sületlenségeket, a logikai hibákat. És ha már itt tartunk, érzékenyebb gyomrúak simán hányingert kaphatnak az esztelenül cibált kamerától, így kész felüdülés, ha jön az éjszaka, és végre állványra kerül a masina.

A főszereplők és a rendező

A Paranormal Activity legnagyobb tanulsága az, hogy kevés pénzből is lehet nagy szart csinálni. De akármilyen vállalhatatlan is a film, a körítés az, ami igazán visszataszító. Ugyan ki hiszi el 2009-ben, hogy ezek valódi felvételek? Hogy lehet egy mesefilmben azt állítani, hogy a rendőrség és a család hozzájárulásával közlik a videót? Egészen gyomorforgató, hogy a végén a szereplők emlékének ajánlják a filmet. Ennyire hülyének vagyunk nézve az internet korában, amikor két kattintással kiderül, hogy a színészek köszönik, jól vannak, és már a következő szerepükre készülnek, vagy az, hogy Oren Peli már a Paranormal Activity 2-n dolgozik. Nincs bajom amúgy a démonos, szellemes filmekkel, de ezek a dolgok a fantázia kategóriába tartoznak. Komoly arccal, dokumentarista stílusban előadva, abban reménykedve, hogy a néző ezt megkérdőjelezhetetlen valóságnak gondolja, nem más, mint néphülyítés. Mivel pedig a film hangos sikert aratott, jönnek is szépen sorban a humbuk-dokuk. Ezen opus második felvonása mellett már készül az 51-es körzetet bemutató film is, azután pedig jöhet a Jeti, a Loch Ness-i Szörny, vagy a smiley a Marson. Chuck Palahniuk szavai sajnos nagyon igazak: „A felvilágosodásnak vége, ami most van, az a homályosodás kora”.

A Paranormal Activity azon kevés filmek közé tartozik, amikben egyetlen értékelhető elem sincs; forgatókönyvről, színészekről, rendezésről itt nem beszélhetünk. A filmnek egyébként három alternatív befejezése is van, de egyik sem oszt, vagy szoroz: ez bizony egy kövér nulla.

Értékelés:



Paranormal Activity (USA, 2007, 86 perc)
Műfaj: Thriller
Rendező: Oren Peli
Szereplők: Katie Featherston, Micah Sloat, Mark Fredrichs, Amber Armstrong



Erről a moziról a filmajánló ide kattintva olvasható

2. Szelle Ákos 2009-12-12 12:26:54

Egyet értek, valóban elfogadjuk a vásznon látottakat, mint valóságot, de sztem ennél a filmnél pont ezzel élnek vissza.
A Csillagok háborúja is kiverte volna a biztosítékot, ha dokumentumfilmként akarták volna eladni.

1. Németh Tamás 2009-12-12 10:16:41

Nem kívánom védni ezt a borzadályt, csak annyit jegyeznék meg, hogy a vászon a fikció világa. Ebből következik, hogy az elénk tárt valóságot ideiglenesen autentikusnak kell elfogadnunk, teljesen függetlenül attól, hogy hihetetlen. A Csillagok háborúja még ennél is jóval kevésbé hihető, mégsem emelte fel senki a szavát emiatt. A valóság egészen más lapra tartozik. (Egyébként a szerzőnek nagyon igaza van: rövid az élet, kár ilyen hulladékra pazarolni)