Sherlock Holmes - filmkritika

A film alapötlete roppant egyszerű, és egy manapság igen divatos trendet követ; vegyünk egy régi klasszikust és formáljuk azt a XXI. századi közönség ízléséhez. Az ”áldozat” ezúttal Sir Arthur Conan Doyle legendás nyomozója, Sherlock Holmes, és persze elmaradhatatlan fegyvertársa, Watson Doktor. Az átfazonírozás után a hűvös, nagyítóval rohangáló angol úriemberekből modern, nagyvárosi playboyok lettek. Nincs ezzel semmi baj, akár működhetne is a dolog, ha Ritchie-nek bármi halvány elképzelése lenne, hogy mit akar kezdeni filmjével. Mert az elég vérszegény koncepció, hogy Downey (Holmes) és Jude Law majd két órán át civakodnak, mint egy aranylakodalmára készülő házaspár.

Az új Sherlock Holmes film leginkább vicces buddy-movie szeretne lenni, a 19. század Londonjába importált Halálos fegyver. A Downey –Law páros sajnos azonban a közelébe sem ér Riggs - Murtaugh, a John McClane - Zeus, vagy a Jack Cates - Reggie Hammond duóknak.  Ez pedig az igénytelen forgatókönyvön túl a színészek hibája. Law végigszundikálja a filmet, bár ez tőle nem meglepő. Downey Jr.-tól viszont én már egyszerűen a falat kaparom. A Vasember után megint megpróbáltak felhúzni egy egész filmet arra, hogy Downey remekül el tudja játszani önmagát. Tényleg jól löki másnaposan, betört orral is a poénokat, de ez az említett képregény-filmben is csak 30 percig volt érdekes, itt már 5 perc után elviselhetetlenül fárasztó az egy kaptafára épülő, gyenge vicceivel. És ezt az alakítást Golden Globe-bal jutalmazták…

A Sherlock Holmes másik rákfenéje a történet. Az ugyanis nincs, de legalábbis nem több mint egy 30 percben elmesélhető anekdota. Eszerint Lord Blackwood (Mark Strong) ördögi tervet eszel ki, hogy átvegye a Brit birodalom irányítását. Természetesen két ember van széles angolhonban, aki megállíthatja: Holmes és Watson. Ritchie 128 elviselhetetlenül hosszú és fárasztó percig húzza, nyújtja a filmet, kínzóan érdektelen és humortalan jelenetek tömkelegén át jutunk csak el a megváltó stáblistáig. Izgalomra, feszültségre ne is számítsunk, hiszen az egész film tét nélküli bohóckodások halmozásából áll. Strong gonosza maga a zs-kategória, ez a motiváció és ez a színészi alakítás Van Damme filmbe való. A szerelmi szál említésre sem méltó, ahogy Watson őrlődése a nyugodt polgári élet és a kalandok között se vehető komolyan. A film legjobban sikerült pillanatai azok, amikor megcsillan Ritchie régi stílusa. Kapunk egy kevés flash-forwardot, pár lassítást, de ezek csak zománcozott rózsák a bilin.

A Sherlock Holmes tulajdonképpen megfelel a mai trendeknek; sajnos ennyire igénytelenek és bugyuták napjaink blockbusterei. Kevés látvány, némi konzerv-humor, egy jobb sorsra érdemes rendező, és erős marketing; ennyi a siker titka. A Sherlock Holmes kétszer annyi pénzt hozott egy hétvége alatt, mint a Ravasz, az agy.. és a Blöff összesen.


Értékelés:


Sherlock Holmes
(színes, magyarul beszélő amerikai film, 2009, 128 perc)
Rendező: Guy Ritchie
Szereplők: Robert Downey Jr., Jude Law, Rachel McAdams, Mark Strong, Eddie Marsan
A filmajánló ide kattintva olvasható.