Törvénytisztelő polgár - filmkritika

Az ígéretes drámai alaphelyzet villámgyorsan átvált átlagosnál is rosszabb krimibe, ami akarva-akaratlan a legrosszabb válaszokat adja a felvetett morális kérdésekre.

A film elején azonnal belecsapunk a lecsóba: Clyde Shelton (Gerard Butler) házába betörnek, feleségét és lányát megölik. Az ügyész (Jamie Foxx) vádalkut köt az elkövetővel, akit így felmentenek, ártatlan társát viszont kivégzik. Shelton képtelen belenyugodni a vérlázító ítéletbe, ezért 10 évvel később véres bosszút áll családja gyilkosán. Ezután feladja magát a rendőrségen, börtönbe vonul, de kíméletlen haragja innen is eléri az ügy minden érintettjét. Egy ember állíthatja meg: ugyanaz az ügyész, aki miatt az egész történik.

Szinte hihetetlen, ahogy Gray kényesen kikerül minden kínos kérdést a téma kapcsán. Talán értékelhetnénk ezt úgy, hogy a nézőre bízza a döntéseket, de aligha erről van szó. A rendező a bosszúfilmek jól bejáratott helyzetét próbálja felállítani, de csúfosan elveti a sulykot. Mert egy bosszúfilmnél minimális elvárás, hogy egy jól definiálható jó álljon szemben egy jól definiálható rosszal. A Törvénytisztelő polgárban felcserélődnek, de még inkább összezavarodnak ezek a szerepek. Ez még mindig nem lenne baj, ha a film akarna is mondani valamit a világról, az igazságszolgáltatásról, de Gray nem akar mást, csak szórakoztatni. A film legnagyobb hibája, hogy a néző nem izgul a főhősért, nem kívánja, hogy a bosszúja beteljesedjen (nem úgy, mint pl. a Taken-ben, ahol az ember képzeletben együtt aprította a rosszfiúkat Liam Neeson-nel). Gerard Buttler figurája itt kb. 15 percig szimpatikus. Megöli a gyilkost, rendben, megpróbál hülyét csinálni az ügyészből és a bírónőből, rendben (ezek egyébként a film legjobb percei), de ezek után elszakad nála a cérna, és a vendettából ámokfutás lesz.  A kezdetben átlagos honpolgárnak tűnő Shelton átmegy egy MacGyver-be oltott Rambo-ba, aki ráadásul Hannibal Lecter penge agyával és John Doe brutalitásával is rendelkezik.

A néző ezen a ponton elkezd ellene drukkolni, mert nyilvánvaló, hogy a fickónak elmentek otthonról; ez már nem igazság, hanem egy elmeháborodott őrjöngése. Van néhány igazán ízléstelen jelenet is, például amikor Shelton az ügyész 8 éves lányának küldi el a kínzások felvételeit.  Vele szemben Jamie Foxx-nak kéne a jót képviselni, de az ő karaktere annyira lapos és érdektelen, hogy fel se tűnne, ha meghalna. A haloványan megírt figurákkal a színészek is alaposan megszenvednek. Gerard Buttler teljesen rossz választás volt a szerepre. A skót izomember amúgy se egy nagy színész, egy ilyen sokrétű szerep pedig igencsak kifog rajta. Ellentétben vele, Jamie Foxx nagyon is jó színész, csak ahhoz, hogy ez kiderüljön, forgatókönyv is kell.  Ebben a szkriptben viszont az eltelt idővel exponenciálisan nő a butaságok száma, ami a huszárvágás-szerű, minden előzményt és logikát mellőző fináléban csúcsosodik ki.

A filmet eredetileg Frank Darabont rendezte volna, és fáj az ember szíve, ha belegondol, a Remény rabjai és Köd rendezőjének keze alatt milyen pompás film kerekedhetett volna ebből. Az ő változatában talán szólt is volna valamiről a film, nem csak a kiömlő vér, a felrobbant autók, és az ártatlanul kivégzett emberek számáról.


Értékelés:



Törvénytisztelő polgár
(Law Abiding Citizen, USA, 2009, 109 perc)
Rendező: F. Gary Gray
Szereplők: Gerard Butler, Jamie Foxx, Colm Meaney, Bruce McGill, Leslie Bibb