Igazság - Nyomd ki a hazádért!

Ahol az Igazság reménye Pandora szelencéjébe zárva üli nászát. Ahol a helyi hetéra kiált erkölcsért, és a politikust vádolja azzal, hogy elveszi a kenyerét. Ahol Hermész, a tolvajok védelmezője az egyeduralkodó, aki egyébként azt mondja, „van programom” (sic!) : a Nemzeti Múzeum lépcsőjén el is harsogja korunkhoz igazított 12 pontját.

Ismerős talán?  Csak amíg az ókori komédia Békét nem leli, addig a kegyetlenül aktuális adaptáció az Igazságot kutatja rendíthetetlenül. Tar Ibolya, klasszika-filológus szerint Arisztophanésznél három dolgot érdemes kiemelni: a reálisat, a reálison túlit és a politikumot, továbbá az utópia és irónia összefonódását.  Gyarmati Kata, dramaturg és Kokan Mladenović, rendező munkájában észrevehetetlenül simulnak egymásba Arisztophanész változói és a kortárs drámai elemek. Az Igazság úgy reális, mint utópikus: a társadalmi csoportok képviselői (az orvos, a munkás, stb...) nem lehetnének valósabbak, viszont ezek a szimbolikus szereplők a fantasztikum világába kell, hogy repüljenek (egy zöld Volkswagen bogáron), hogy megküzdjenek a céljukért. Nevezetesen azért, hogy az Igazságot visszavigyék az emberek közé. A komédia humorforrása az irónia, amely nem egyszer a politikummal kerül összefüggésbe. Például a ganajtúrót szorgosan etető tüntetők „Nyomd ki a hazádért!” és a „Hazaszeretet a dülleszkedéssel kezdődik” táblái közt megtalálhatjuk a  „We can change” feliratot is.

Az összefonódás általánosan is jellemző az előadásra - a színészek és a közönség között nincs válaszfal. A darab, a néző és az előadás jelenje egységes jelen időt alkotnak. Nem csak a korok, hanem de azok textusai is egymásra vetülnek: Arany, Karinthy, Csokonai jól ismert sorai – szállóigékként – éppúgy megüthetik a fülünket, ahogy Hamlet vívódásának keserű paródiáját is felfedezhetjük, vagy Orwell riasztó világával is szembesülhetünk. Tulajdonképpen ez egy Állatfarm az Olimposzon, „ahol minden állat egyenlő, de vannak állatok, melyek egyenlőbbek.”   A rájátszásokat a játékkörnyezet profanizálja, de általában is a trágár líraiság az, amely a darab nyelvezetét jellemzi. Ám ez sosem céltalan vagy öncélú: szembesít, és rádöbbent, hogy a komédia valójában tragédia – saját törekvéseink kudarcát látjuk viszont. Igaz, az ábrázolt világban nem egyértelműen Magyarországgal találkozunk, a darab képzeletbeli Görögországa éppúgy lehet Kokan Mladenović Szerbiája, mint bármely másik állam. A korrupció, a moráltalanság és a kulturális értékek pazarlása nem egyedi jelenség.

A színészi játék telitalálat: Szorcsik Kriszta, Réti Adrienn, Varga Anikó, Varjú Olga, Kálid Artúr, Ilyés Róbert, Gados Béla, Dévai Balázs, Kardos Róbert, Pásztor Tibor és Nagypál Gábor adják elő a darabot. Marko Grubic zenéje tökéletes összhangban van Andreja Kulesevic koreográfiájával. Valószínűleg ehhez sokat tesz hozzá a környezet: a Nemzeti Múzeum fehér korinthoszi oszlopai, és a lépcső hatalmas szabad tere ab ovo megteremtik a hangulatot, mindemellett mégsem veszik el az a kevés szereplő a monumentális térben. Bizonyára a Bárka Színházban más megoldásokat fog követelni az előadás, amelynek bemutatója szeptember 17-e.  Addig is, ne feledjük: a remény hal meg utoljára, a ganajtúrót etetni kell.


Bárka Színház: Arisztophanész-Kokan Mladenovic-Gyarmati Kata -  Igazság

Játsszák:
SZORCSIK Kriszta, RÉTI Adrienn, VARGA Anikó, VARJÚ Olga, KÁLID Artúr, ILYÉS Róbert, GADOS Béla, DÉVAI Balázs, KARDOS Róbert, PÁSZTOR Tibor, NAGYPÁL Gábor mv.

Díszlettervező: Marija Kalabic m.v.
Jelmeztervező: Marina Sremac m.v.
Koreográfus: Andreja Kulesevic m.v.
Zeneszerző: Marko Grubic m.v.
Dramaturg: Gyarmati Kata m.v.