A katona lelke

Itt olykor a katonai feladatokat felülírják az érzelmek, s a jó hadvezér megfelelő irányítás alá vont világa egy pillanat alatt darabokra hullhat. Eszenyi Enikő Othello-rendezése egy militarizált közeget akar bemutatni, s ennek kiszolgáltatottságát az érzelmek befolyásolásával szemben.

Kemény rácsok mindenfele. Csizmatalpak csattogása. Majd stop, és szigorú rendben állnak a férfiak. Felsorakoznak előttünk, és hogy őszinte legyek, nehezen tudok különbséget tenni közöttük. Egybemosódnak az arcok, eltűnik az egyéniség, és csak a tömeg marad. Itt nincs helye a lelki életnek, a külpolitikai helyzet állandó nyomás alatt tartja a katonákat. Ha a tét emberek élete, mit számítanak a kicsinyes egyéni problémák és lelki zűrzavarok. Bár előfordul, hogy lefekvés előtt elszabadulnak a felgyülemlett indulatok, de azt mindenki tudja, hogy mikor kell ismét sorba rendeződni.

A ciprusi katonai tábor, ahol játszódik a cselekmény nagy része, férfivilág, s ha nőként él itt valaki, akkor leginkább úgy tud alkalmazkodni, mint Emília (Börcsök Enikő), aki már levedlette magáról a nőiség minden nyűgét. A katonák közt a nőnek egy szerepe van: a férfi szexuális igényének kielégítése. A katonák vagy elmennek a helyi jóasszonyhoz, Biancához (Braghini Rozina), vagy a lefekvés előtti Playboy-nézegetés ideje alatt letudják a dolgot. A legfontosabb az, hogy a nők ne legyenek érzelmi befolyással a rájuk, mert az gyengítené teljesítményüket. A tragikus vétek tehát ebben a közegben az, ha valaki szerelembe esik.

A darab kapcsán sokszor előjön Othello idegenségének („mórságának”) kérdése. Itt viszont Othello (Nagy Zsolt) vizuálisan nem feketebőrű. Senki sem kezeli úgy, mint egy idegent, mint egy „vadembert”, ezért sem szükséges, hogy Nagy Zsolt „fekete sminket öltsön”. A katonai közegben teljesen egyenrangú társaival, sőt, rátermettsége miatt ki is emelkedik közülük (pl.: Desdemona apja azért nem tud mit tenni lánya házassága ellen, mert Othello túl jó katona ahhoz, hogy megbüntessék). Nagy Zsolt erős kisugárzással és álladó hitelességgel van jelen a színpadon, eleinte erős hadvezérként, majd később gyámoltalan, szerelmes férfiként. A gyengédség pedig Desdemona (Béres Márta) alakjában lopózik a katonai táborba: Béres Márta törékenységgel és természetes játékstílussal teremti meg Desdemona alakját, miközben mégis erős nőként van jelen az előadásban.

Jago (Fekete Ernő) azért képes irányítani Othellot, mert felismeri a férfiban a váratlanul kialakult gyengeséget. Eddig nem volt módja megbuktatni, de innentől kezdve úgy tudja félrevezetni, ahogy neki tetszik. Nem azért, mert Othello könnyen befolyásolható lenne, csak egyszerűen ismeretlen terepre tévedt (valószínűleg Jago hadügyi dolgokban kevésbé lett volna képes hatni az erős hadvezérre). Fekete Ernő bravúros alakításában Jago figurája személyiséget kap, és átlényegül kisstílű hazudozóból nagyszabású intrikussá.



Othello az előadás végén egyre gyakrabban vetkőzik ki magából, kontrollálatlanul dührohamokat kap és székeket hajlítgat. Nem lehet már vele ésszerűen beszélni, mint a hajdani hadvezérrel, most már csak a féltékeny kamasz van, az őrült, a vadember. Az előadás végi metamorfózis során – feketére mázoltan jelenik meg – visszaalakul feketebőrű harcossá, aki levetve a civilizáció köntösét végez az ártatlan Desdemonával, majd magával. A bukás azonban Jagot sem kerülheti el, aki végül lelepleződik. A záróképben a halott Desdemona és Othello testét láthatjuk a nászi ágyban. Szegény katona! Biztos nem ágyban, párnák közt képzelte el halálát.


Fotók: szinhaz.hu